Székesfehérvár az ország egyik legrégibb, leggazdagabb történelmű városa, a középkorban a magyar királyok koronázó és temetkezési helye. Ma is Fejér megye kulturális és gazdasági központja.

Székesfehérvár a Dunántúl második legnagyobb kiterjedésű települése. Fejér megye székhelye, kulturális és gazdasági központja. Itt él a megye lakosságának közel 40 százaléka. A megyeszékhely egyben püspöki székhely is. A Nemzeti Emlékhely mellett a középkori alapokra épült barokk város nevezetes műemléki - többek között - a püspöki székesegyház, a püspöki palota, a ciszterci templom és rendház, a jezsuita templom, a Zichy-palota, a városháza, és igazi különlegesség a romantikus lovagvárak mintájára épült Bory-vár.

 A koronázó város

"Árpád a többi magyarral együtt... Noé-hegyén, Alba közelében ütött tábort. Ezt a helyet választotta Árpád először Pannóniában, és Szent István király, aki tőle származott, ezért alapította később ennek közelében Alba városát" - írja a Képes Krónika.

A X. században kialakult, mocsarak által védett fejedelmi szálláshely egy ideig elárvultan várta, hogy a fény ismét rávetődjék, míg az 1000-ben királlyá koronázott István a külső és a belső ellenségtől veszélyeztetett hatalmának megszilárdítása után 1018-ban megépíttette a Fehérvár alatt a Szentföld felé vezető zarándokutat. Az útvonal csomópontjában reprezentatív, királyi központot szándékozott létesíteni. Első lépésként felépíttette a koronázó bazilikát, amely köré hamarosan további templomok, kolostorok, paloták emelkedtek, felépült a prépostság és a káptalani iskola is. A királyi székhelyet falakkal vették körül, a koronázási templomot állandóan tovább bővítették, díszítették. A zarándokút politikai jelentősége indokolta, hogy a király az útvonal közelében fekvő Fehérváron éljen. Ezért épült fel ezen a helyen a Nagyboldogasszony-bazilika, amely a város jelentőségét hosszú évszázadokra meghatározta. A bazilikának az utókorra maradt töredékei beszédesen vallanak a régi időkről. A pompás, gazdagon berendezett épület középpontjában helyezték el a királyi trónust, a "széket", melynek a város a Székesfehérvár elnevezést köszönheti.

A királyi bazilika felépülése után az ősi Alba Regia több mint fél évezredig koronázóvárosként, királyok temetkezési helyeként, törvénylátó napok helyszíneként egyedülálló szakrális és közjogi ranggal bírt a magyar városok között. Itt nyugszanak az országalapító István király földi maradványai, és későbbi királyaink is nagyrészt ide temetkeztek. A királyi udvar jelenléte, a gyakori, országos ünnepi események, a zarándokútvonal forgalma tömegeket vonzott ide, ezáltal virágzó ipari és kereskedelmi élet alakult ki.

A város falai között 32 királyt koronáztak. A Nagyboldogasszony-bazilikában őrizték a koronázási jelvényeket és az ország levéltárát. A hatalmas épületben koronázások és királyi esküvők, temetkezések és országgyűlések, ítélkezések és birtokadományozások, tehát az állami élet legjelentősebb eseményei követték egymást. Az országgyűlések közül az 1222-es volt a legjelentősebb, amikor az Aranybulla kiadására került sor. Bár a XIV. századtól Buda, Esztergom, Visegrád is versengett a főváros rangjáért, a koronázások, a temetkezések a XVI. század közepéig itt történtek.

Török hódoltság

A terjeszkedő török birodalom 1543 után elfoglalta, a maga képére formálta és Isztolni Belgrádnak nevezte az ősi Alba városát. A hódoltság 150 esztendeje során keleties élet folyt a méltóságteljes falak között. Polgárainak egy része elmenekült, templomait kifosztották és dzsámivá alakították, a keresztény szentek helyére muzulmán jelképek kerültek. Minaretek, fürdők épültek, a tereken török kereskedők jelentek meg.

A bazilika, melyet Mátyás király halála (1490) után először Habsburg Miksa fosztott ki, később egy villámcsapástól súlyosan megrongálódott. Teljes pusztulását a törökök kivonulását követő nemtörődömség okozta. Díszesen faragott köveit, alapfalait ma kegyelettel őrzi a város.
A hódoltság alatt enyészetnek indult fél évezredes kultúráról ma már csak a középkori romkert kőtöredékei és a latin nyelven írott krónikák regélnek. A vár a török időkben is megőrizte stratégiai jelentőségét. Birtoklásáért többször összecsapott a török és a magyar királlyá is megválasztott Habsburg császár. A csatározások vezettek a város pusztulásához. A császári csapatok támadása azonban csak egy alkalommal, 1601 őszén járt eredménnyel, amikor egy esztendőre visszafoglalták a várost.

Székesfehérvár véglegesen 1688-ban szabadult fel. A régi kiváltságokat (a szabad bíró- és tanácsválasztást, a vámmentességet, az országos vásárok tartását és a városcímert) 1703-ban nyerte vissza.

A barokk város

A XVIII. század elejétől a már szabad, de néptelen, elhanyagolt, romos városban új irányú fejlődés indult. A megyeszékhely Mária Terézia királynő rendelkezésére 1777-ben püspöki székhely lett, és a római katolikus egyház egyik központjává vált. A jezsuiták iskolát, patikát alapítottak. Székesfehérvár iskolavárosi hagyományai egy évezredre nyúlnak vissza. Ez a század alakította ki a történelmi belváros ma is élő arculatát, meghagyva az utcák szelíden kanyargó, ősi vonalát, amelyeket szűk sikátorok és terek kapcsolnak egymáshoz. A középkori alapokon pompás barokk város született. A múlt legendás épületeit, köztük a koronázási bazilikát azonban már nem lehetett helyreállítani. A város kulturális jelentőségét bizonyítja, hogy a Székesfehérvári Nemzeti Játék Színi Társulat itt mutatta be a születő magyar drámairodalom első darabjait. 1842-43-ban a kor neves színészei között Petőfi Sándor is fellépett, és itt kezdte pályáját Laborfalvy Róza.

A megyeszékhely közlekedésének fejlődésében fontos dátum 1860, amikor átadták a Székesfehérvár-komáromi vasútvonalat. A Déli vasút 1861-ben, a Veszprém-Celldömölk vasútvonal 1872-ben épült. A vasútépítések erősítették Székesfehérvár közlekedési helyzetét, azonban hagyományos centrum szerepét, vásárváros jellegét háttérbe szorították, egy időre fejlődését is gátolták.

A zömmel német ajkú város a XIX. századi reform mozgalmak hatására lassan magyar érzelmű lett. A városi polgárság és ifjúság azonnal csatlakozott az 1848. március 15-én kitört pesti forradalomhoz. A kiegyezés után a fejlődő Budapest árnyékában egy alig iparosodott, mezőgazdasági jellegű város lett. Csak a háborús készülődés során telepítettek ide ipari üzemeket. II. világháború után az erőltetett iparosítás folytatódott. Az 1945-ben 35 ezres város az 1970-es évek végére 100 000 főre gyarapodott.
A barokkos jellegű belváros házai védett műemlékként megmaradtak, de új lakótelepek épültek. A rendszerváltás után újabb gazdasági fellendülés volt a városban.

LÁTNIVALÓK

Középkori Romkert – nemzeti emlékhely

A koronázó és királyi temetkezési helyül szolgáló bazilikát Szent István építtette. Ennek maradványai és a Szent István-szarkofág bemutatására kialakított romkert és emlékhely nemzeti zarándokhely lett.

1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulójára készült el a romkert, amelyben a bazilika maradványait, kőfaragványait és a Szent István-szarkofágot mutatják be.
A szarkofág részére Lux Géza tervei alapján emelt mauzóleum és kőtár külső falait Madarassy Walter finom domborművei, az ablakokat Árkayné Sztehlo Lili üvegfestményei, a mauzóleum falait Aba Novák Vilmos történelmi seccója ékesítik.

Romkert

A romterületen Szent István bazilikájának pillérmaradványait és a szentélyt lezáró apszis alapköveit láthatjuk. A kőlapok több királyi pár sírhelyét, a terméskövek a királyi trónus egykori helyét jelzik.

A főhajó tengelyében alakították ki Szent István végső nyughelyét, amelyet ma kereszttel jelölt egyszerű kőlap fed. A bazilikához több kápolna épült, melyek királyi, főúri temetkezési kápolnák voltak. Ezek maradványai ma is láthatók.

A török időkben tönkrement épületeket a város 1688-as visszafoglalása után már nem lehetett újjáépíteni. Köveiből építették fel 1801-ben a püspöki palotát, a többi maradvány a föld alá került.

Szent István szarkofágját 1803-ban találták meg a romok eltakarításakor. 1848-ban feltárták III. Béla és első felesége, Chatillon Ágnes (Anna) földi maradványait, melyeket végül a budavári Nagyboldogasszony-templomban temettek el újra.

Tervszerű ásatást először 1936-37-ben végeztek, ennek során a bazilika mintegy harmada került napvilágra, ekkor alakították ki a romkertet. Felavatása 1938-ban, államalapító szent királyunk, István halálának 900. évfordulóján történt.

Szent István szarkofágja

Valószínűleg Szent István tetemét tartalmazza a romkerti mauzóleumban található XI. századi kőkoporsó.

A nagyméretű, budai fehér mészkőből faragott koporsót, amely eredetileg római szarkofág volt, három oldalról díszítették. A rövidebbik oldalon az elhunyt lelkét jelképező angyal látható. A hosszabb oldalakon életfák és rozetták között hatszárnyú cherub kapott helyet.
A szarkofágot 1803-ban találtak meg a romok eltakarításakor. 1814-ben Budapestre, a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították, ahonnan 1936-ban került vissza Székesfehérvárra.
A háttérben Aba Novák Vilmos nagyméretű falképei láthatók.

Aranybulla-emlékmű

A hagyomány szerint ezen a helyen hirdette ki II. András király nevezetes törvénygyűjteményt 1222-ben. Az Aranybulla a nemesi kiváltságokat rögzítette.

Az 1972-ben felavatott emlékmű Rétfalvi Sándor alkotása. A szobor csak 1990-ben került jelenlegi helyére, mert addig a Csúcsos-hegy tetejét az 1945-ben Székesfehérvárért folytatott harcokra emlékeztető szovjet tank foglalta el.

Fekete Sas Patikamúzeum

Az eredeti barokk stílusú berendezés látható a XVIII. századi épületben. A jezsuita szerzetesek által alapított patika bútorai a jezsuiták faragóműhelyében készültek Baumgartner Bernát vezetésével.

A patikamúzeum állandó kiállítása a páratlan szépségű, 1758-ban készített barokk, faragott patikafelszerelést mutatja be, valamint a felidézi a patika történetét is. A gyógyszertár 1971-ig működött eredeti funkciójában.
A gyógyszerprés a hozzá tartozó rézmozsárral, és több festett fatégely érdemel figyelmet a kiállított tárgyak közül, melyeket vélhetően még a jezsuiták készítettek. Kiemelkedő szépségűek a több mint két évszázados gyönyörűen formált, sokfiókos tárolószekrények, és a kétfejű sast ábrázoló kenőcsös tégelyek.

A Patikamúzeum belső termében időszaki kiállításokat rendeznek.

Palotavárosi Skanzen

Az egykor rácok által lakott terület ma szabadtéri múzeumutca. A jellegzetes épületekben múzeumok működnek. 

Deszkakerítéses, meszelt falú, nádfedeles házak, az 1774-ben épült templom emlékeztet az ezen a területen valamikor nagy számban élő rác iparosokra.
A Rác utca 11. számú házban az utolsó lakók, a rác nemzetiségű Csikós család eredeti berendezési tárgyai, valamint a palotavárosi kismesterségekre, a céhes életre vonatkozó dokumentumok kaptak helyet. A legutolsó helyiségben egy kalaposműhely berendezését állították ki.
A skanzen 1989-ben Európa Nostra-díjat nyert.

Római katolikus püspüki székesegyház

A gótikus eredetűi barokk templom 1758-1768 között épült Martin Grabner tervei alapján. A kriptában van III. Béla és felesége szarkofágja.

A főhomlokzaton nyíló kapuzat kosáríves kerete fölött a városcímer, puttók és kővázák díszelegnek. A párkány fölött, a tornyok közötti teraszt kőrács zárja, ennek három posztamensén Szent István, Szent László és Szent Imre szobra áll.
A templom belsejét Johann Cymbal Szent István életével kapcsolatos freskói díszítik. A főoltárkép, melyen Szent István Magyarország Nagyasszonyának oltalmába ajánlja az országot jelképező Szent Koronát, Vincenz Fischer alkotása. Ünnepélyes hatást kelt a gazdagon alkalmazott vörös márvány. Különlegesen szép a Franz Anton Hillebrandt udvari főépítész által tervezett, korinthoszi oszlopfőkkel tagolt oltár.
A kálvária stációit Búza Barna szobrászművész készítette az 1950-es években. A templom féltett kincse Szent István koponyaereklyéje.

Szent István Király Múzeum

A volt cisztercita rendház épületében otthonra lelt múzeum állandó kiállításai: Évezredek kincsei; Töredékek Fejér megye múltjából; A középkori és török kori Székesfehérvár; Római kőtár.

Az intézmény régészeti kollekciójának kiemelkedő együttese a Nadapon előkerült bronzkori kincslelet és az arany ékszerekben bővelkedő igari avar vezéri sír. A középkort kőfaragványok reprezentálják, az újkorból egyedülálló a Hadik család XVIII-XX. századi több száz darabos tálalókészlete és ékszerei, melyeket a seregélyesi kincs néven emlegetnek.
A megyei múzeumi szervezet központjaként működő intézmény gyűjteményei közül az 1 250 000 tárgyból álló régészeti a legnagyobb. A történeti 64 437, a numizmatikai 23 675, a néprajzi 11 530, a képzőművészeti 5785, az iparművészeti 2185, a természettudományi gyűjtemény pedig 5310 tárgyat tartalmaz.
A díszteremben időszaki kiállítások láthatók.

Bory-vár

A romantikus lovagvár kiállítóhely, ahol Bory Jenő szobrai és felesége, Komócsin Ilona festményei láthatók.

A város északkeleti határában, az Öreghegyen áll Bory Jenő (1879-1959) romantikus lovagvára, melyet a művész saját tervei alapján, az 1930-as évektől épített.

A vár az örökké tartó szerelem és példamutató házasság szimbóluma.  Bory Jenő márványszobrai őrzik a bájos asszonyhoz fűződő szerelme emlékét. A termekben, az udvarban és kertben több mint 500 alkotásból álló műgyűjtemény tekinthető meg.

Budenz-ház, Ybl Gyűjtemény

A copfstílusú épületben elhelyezett gyűjtemény a székesfehérvári Ybl-család bútorait, családi képeit, használati és dísztárgyait, valamint Ybl Ervin képző- és iparművészeti magángyűjteményét  mutatja be.

A képzőművészeti anyagban a XX. század első évtizedei csaknem minden jelentős mesterének művét megtaláljuk: Székely Bertalan, Csók István, Vaszary János, Ferenczy Noémi, Szőnyi István képeit, Vedres Márk, Fémes Beck Vilmos, Medgyessy Ferenc, Pátzay Pál, Ferenczy Béni, Borsos Miklós és mások szobrait, érmeit. Az iparművészeti anyagból kitűnik a földszinten látható skót szecessziós dolgozószoba-berendezés.

Ybl Ervin (1890-1965) művészettörténész Székesfehérvárról elszármazott családja emlékére az István Király Múzeumra hagyta képzőművészeti gyűjteményét, valamint a családi bútorokat és emléktárgyakat. A székesfehérvári születésű Ybl Miklós építésznek néhány személyes tárgya és bútora is része a kiállítási anyagnak.

Csitáry-víz

A strandfürdő számára termálvíz után kutatva bukkantak rá a savanyúvíz-forrásra. A 170 méter mélyből feltörő ásványvizet a fehérváriak százai fogyasztják nap mint nap.

A Malom- és a Varga-csatorna által közrefogott parkban, az egykori Rózsáskertben található, Csitáry-víznek nevezett kút 1999-ben kapott védőtetőt.

Csók István Képtár

Az 1944-ben tervezett épület nagytermének méreteit Aba Novák Vilmos Magyar-francia történelmi kapcsolatok című pannójának méreteihez igazították. A mű csak 2001 óta látható itt.

Aba Novák Vilmos 1937-festette meg a Magyar-francia történelmi kapcsolatok című pannóját állami megbízásként. A Párizsi Világkiállításon bemutatott festmény nagy sikert aratott, a zsűri Aba Novákot Grand Prix-vel jutalmazta. 

A mű 2001-tól látható az eredetileg tervezett helyen.

Az épület homlokzati mozaikjai és szobrai Metky Ödöntől származnak. A képtárt a megyében született festőművészről, Csók Istvánról (1865-1961) nevezték el.

Az intézmény több országos rangú időszaki kiállításnak ad otthont.

Fehérvári Babaház

Régi korok játékszerei, babái, apró tárgyai láthatók kiállításon. A babaszobák jobbára városi polgári lakások kicsinyített másai 1800-1930 közötti évekből. 

A kultúrtörténeti szempontból is becses gyűjtemény a várostörténeti múzeum helyreállított történeti épület földszintjén kapott helyet. A dr. Moskovszky Éva, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott könyvtárosa és édesanyja, Moskovszky Lajosné Auer Erzsébet 60 év alatt gyűjtötte össze a kiállított tárgyakat.

Kégl-kastély

A Csalapusztát 1873-ban Kégl György, a székesfehérvári Szent György Kórház megalapítója vásárolta meg. Hauszmann Alajos tervei alapján 1878-ban építtette itt fel neoreneszánsz családi kastélyát.

A kastély körül kialakított park belesimul a Velencei-hegység nyugati oldalának festői környezetébe.

A kastély körüli épületekben agrártörténeti szakgyűjtemény található. A kastély csak a múzeum megtekintése keretében látogatható.

Püspöki Könyvtár

A püspöki palota könyvtárában ritka könyveket és az egyik leggazdagabb vidéki ősnyomtatvány-gyűjteményt őrzik.

Az értékes darabok között van Aristoteles Metaphysica című művének latin nyelvű, kézzel írt és festett példánya, valamint Platón, Erasmus, Machiavelli és Luther művei.

Püspüki Palota

A copfstílusú palota 1780-1803-ban épült. Építője feltehetőleg Riedel Jakab volt. Az ebédlőben látható klasszicista falképek a XIX. század első felében készültek.

A palota az egykori bazilika köveiből épült fel. Az építkezés több mint 20 esztendeig tartott, így az alapvetően barokk épületen megjelentek a copfstílusú díszítőelemek.

A főhomlokzat dísze a hat pár korinthusi fejezetű falpillér, melyeket középen rátétes rozetták és füzér hangsúlyoznak. A palota két sarka fölött kőbábos attika ül, rajta vázák között egy-egy puttócsoport. A középrizalitot felül lezáró timpanon dísze Székesfehérvár második püspöke, Milassin József barokk címere. A timpanont kőváza és allegorikus alakok díszítik. Az épületet dekoratív manzárdtető zárja le.

Alba Regia középkori eredetű címerében nyitott városkapukat láthatunk. Ez a nyitottság jellemzi a várost ma is: tárt kapukkal és magyaros vendégszeretettel várják a látogatókat.